2015. december 22., kedd

00-Bevezető

Sziasztok!
Nem tudom manapság mennyire szokás blogot,blogokat olvasni. Hiszen az olvasás mára már eléggé elveszett dolog. Az elektromos eszközök elveszik az időnket az olvasástól. Pedig rengeteg információt szerezhetünk az olvasással is. Igazából korábban már vezettem blogokat, de a botrányos szókincsem miatt inkább felfüggesztettem. Mai fejjel visszagondolva a történet sem volt a legjobb. Viszont most újra visszatértem, remélem nagyobb szókinccsel, mint azelőtt. A kinézetért bocsánatot kérek, ha időm lesz alakítok egy kellemes külsőt.
Ennyit szerettem volna mondani a néhány mondatos bevezető előtt.
Jó olvasást annak aki erre téved!



 Bevezető



Sierra Montgomery vagyok, 22 éves. Amszterdamban élek a barátommal egy eldugott városnegyedben. Ügyvédként dolgozom.Tudom ez a szakma a legkevésbé illik egy lányhoz, de kiskorom óta ez volt a vágyam. A barátom Ed akit már 15 éves korom óta ismerek. 2 éve vagyunk kapcsolatban. Ezalatt az idő alatt teljesen kiismertük egymást. Minden egyes mozdulatból tudjuk, hogy mit akar a másik. Régóta tervezgetjük,hogy elmegyünk egy közös nyaralásra. Idén is, mint minden évben ugyanazt a helyszínt választottuk. Florida mesés partjait. Mindkettőket vonz a meleg, napsütötte, kellemes hangulatú tengerpart. Hiszen itt, Hollandiában csak jéghideg tengerpart vár ránk.
 
Ednek még nem mondtam, de szeretnék elköltözni innen, mert nagyon elegem van már abból,hogy szinte mindennap esik az eső és olyannyira hideg szél fúj,hogy teljesen kiszárítja a kezeimet.A mai nap más mint a többi,ugyanis ma egyikünk sem dolgozik. Egy kávézóban ülünk,ahol senki sem zavar bennünket.Nagyon szeretem az ilyen nyugodt, meghitt együtt töltött pillanatokat.Ilyenkor érzem,hogy mennyire is oda vagyok érte.Egy jó meleg kávé mellett beszélgetünk a nyaralás lépéseiről. Imádok vele tervezgetni. Megnyugtat. Megígérte nekem,hogy ez az út felejthetetlen lesz a számomra.

A kávézás után hazaindultunk, miközben egymásnak vicceket meséltünk.A humor nélkülözhetetlen az életünkben. E nélkül unalmasak és szürkék lennének a hétköznapjaink.Sétálás közben szorosan fogtam a kezét. Tudtam,hogy bármi áron is megvédene, kitartana mellettem.Ebben a tudatban boldogan értünk haza. Felakasztottam a kabátokat, majd leültem a konyhaasztalhoz, Eddel szembe. Átnyújtott egy levelet. Nekem címezték. Egy elkeseredett anyuka kért tőlem tanácsot, hogy segítsek a férjétől való elszakadásban. Ugyanazok a megszokott sorok, ugyanaz a kérés amellyel hozzám fordulnak. Letettem a levelet és felnéztem Edre. Szemében láttam a reményt. Hiszen reméli, hogy nem kapok több értesítőt,mert már így sem tudok mit kezdeni velük. Annyi dolgom van, mint égen a csillag. Saját magamra sincs időm, nemhogy Edre. Lényegében ezért javasolta nekem az utazást, hogy ki  tudjak kapcsolódni.